Közel három éve nem írtam a blogra, azóta sokat változott velünk a világ, és bár ez talán nem mondható el az élet minden területéről, a fekete berkék esetében kifejezetten jó irányba alakultak a dolgok. Akkoriban legfennebb 30 darab fekete juhom lehetett és további két tenyésztőtársamnál még 10-10 darab, napjainkra azonban már 70 darab fekete anyajuhból, 20 darab jerkéből és 12 darab fiatal kosból áll az állományom és két tenyésztőtársam is sikeresen megduplázta saját fekete berkéinek számát. De a legörvendetesebb hír az, hogy egyre többen érdeklődnek a fajta iránt, vásárolnak fekete bárányokat és íly módon már több apró populáció-kezdemény is megjelent Székelyföldön.
A rövid helyzetjelentést követően, szeretnék egy kicsit szakmaibb vizekre evezni, mert bár a fekete berke nem egy intenzív, produktivitás-orientált fajta, azért fontos számunkra, hogy nyomon kövessük állataink teljesítményét és e célból az elmúlt szezon folyamán több mérést is végeztünk, melyeknek eredményét most megpróbálom összegezni és kielemezni.
Nyulas Imre tenyésztőtársammal 2020 decemberében döntöttünk úgy, hogy minden újszülött bárányt lemérünk, majd tíz naponta újra mérlegre tesszük, egészen 60 napos korukig. A bárányok életük első 20-30 napjában minimális száraz takarmányt vesznek magukhoz, így az első 30 nap mérési eredményeiből kifejezetten jó következtetéseket tudunk levonni az anyajuhok tejtermelését illetően, a 30-60 nap közötti növekedésben pedig már a bárány egyéni tejesítménye, étvágya, takarmányértékesítése is nagyobb súllyal van jelen. Figyelembe véve azonban, hogy egyikünk állományában sem voltak a bárányok intenzíven takarmányozva (értsd: tápozva), a 30-60 nap között mérési eredményeink talán kevésbé relevánsak, mint egy ad libitum takarmányozott állományban.
Kettőnk állományában, melynek hozzávetőeg 80 %-a volt fekete berke és 20%-a vörös pofájú berke, összesen 102 anyajuh ellett. Hat ikerellés volt, hármas ellés nem volt. Ez 106%-os szaporaságot jelent, ami egy kifejezetten alacsony érték, de a fajta rusztikus jellegét és jelenlegi tejelőképességét figyelembe véve, úgy gondoljuk, hogy nem is lehet tenyészcél az ikerellések számának növelése. A 108 bárány átlagos születéskori testtömege 4.22 kg volt, viszont az első 15 bárány csak 3.69 kg-os átlaggal látta meg a napvilágot. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy december folyamán még nem kaptak abrak kiegészítést a juhok, így a korábban született bárányok testtömegén még nem volt észlelhető az anyák extra takarmányadagja. Érdemes megjegyezni ezt az információt, mert a későbbiekben még jelentősége lesz. Érdekességképpen még megemlítem, hogy a legkisebb bárány 2.3 kg-mal született, míg a legnagyobb 5.8 kg volt. Nehéz ellés ebben az évben nem volt és az ellést követő egy napon belüli bárányelhullás sem.
A tíz napos korban megejtett méréseken összesen 99 bárány vett részt (különböző okokból kifolyólag kilenc báránynak elmaradt a mérése), átlagos testtömegük pedig 6.92 kg volt. Ez 267 g-os átlagos napi növekedést jelent. A rekordteljesítmény a 390 g-os napi növekedés volt. Ezt az értéket három bárány-anyajuh páros tudta hozni. Már itt feltűnt nekünk egy érdekes összefüggés, amit később matematikai úton is ellenőriztünk: a nagyobb testtömeggel született bárányok általában nagyobb növekedési erélyt is mutatnak. A korreláció a születési testtömeg és az első tíz nap növekedése között R=0.358, ami nem egy nagyon erős korreláció, de mégiscsak pozitív érték, és ebből egyértelműen az következik, hogy érdemes a bárányok nagyobb születéskori tesstömegére törekedni, akár szelekcióval, akár a juhok korai abrakolásával. Arról nem is beszélve, hogy ugyanez a korreláció R=0.840 ha a születési testtömeget nem a növekedés mértékéhez, hanem a 10 napos testtömeghez viszonyítjuk.
A 30 napos kori méréseken már csak 90 bárány vett részt. Ennek továbbra sem az elhullás volt a fő oka, hiszen a 108 bárányból összesen négy pusztult el az első 60 nap során, hanem a korai legelőre hajtás, meg az ikerbárányok elajándékozása. A 30 napos korban mért átlagos testtömeg 11.10 kg volt, ami a születéstől számolva már csak napi 228 g-os átlagos növekedést jelent, sőt, ha csak a tízedik és harmincadik nap közötti növekedésre számolunk átlagot, akkor 208 g az eredmény. Ez egy nagyon komoly visszaesés az első tíz nap 267 g-os átlagához képest. Ebben a periódusban a rekord teljesítmény is csak 310 g/nap, ami szintén jelentősen elmarad az eső tíz nap 390 g-os növekedéséhez képest. Ennek az oka számomra nem egyértelmű, de valószínűleg a juhok laktációs görbéjének korai hanyatlásában keresendő a magyarázat, illetve a föcstej extra tápértékének megszűnése is minden bizonnyal közrejátszik.
Bár szakirodalmat meglepően keveset találtam ebben a témában, nagyjából úgy tűnik, hogy három liter anyatejből tud 1 kg növekedést felmutatni a bárány. Ennek fényében a 228 g-os átlagos növekedéssel számolva kijelenthetjük, hogy egy átlagos fekete berke anyajuh 0.7 l tejet termel naponta a laktációja első 30 napjában, és a rekorder, 30 nap alatt 9.7 kg-ot növekedő bárány anyja sem termelt többet napi 1 l-nél. Ha figyelembe vesszük a föcstej extra tápértékét, akkor ez az szám még kisebb.
Érdekes módon a születéskori testtömeg és az első 30 nap alatti növekedés közötti korreláció R=0.395, erősebb összefüggést mutat, mint ugyanez az érték az eső 10 napra számolva. Kicsi ugyan a különbség, ami akár a véletlennek, vagy a kis mintaméretnek is betudható, de elképzelhető egy olyan magyarázat is, miszerint a nagyobb, erősebb bárány jobban ki tudja szopni az anyja emlőit, íly módon katalizálva a tejtermelést és megakadályozza a laktációs görbe korai hanyatlását.
Végeztünk ugyan még köztes méréseket is, de úgy gondolom, hogy számunkra jelentőséggel már csak a 60 napos korban végzett mérések bírnak. Ekkorra már csak 77 bárányt mértünk, a tenyésztés számára nagyobb jelentőséggel bíró egyedeket, az átlagos testtömegük pedig 17.04 kg volt. Ez a születésüktől számítva 213 g napi növekedést jelent, 30 napos koruktól számítva pedig csak 198 g-ot. Tehát további csökkenés figyelhető meg a napi átlagos súlygyarapodásban annak ellenére, hogy ebben a periódusban a bárányok már rendszeresen ettek szálas takarmányt és kisebb mennyiségű kukoricához is hozzájutottak. Ez tovább erősíti azt a megfigyelést, hogy a juhok laktációs görbéje igen korán és igen erősen hanyatlásnak indul, annak ellenére, hogy a takarmány sem minőségileg, sem mennyiségileg nem csökkent.
Az előzőekben már említettem, hogy a születéskori testtömegnek meglepően nagy jelentősége van. A 60 napos testtömeg és a születéskori testtömeg között R=0.593, ami még mindig egy közepesen erős összefüggés, és azt jelzi, hogy nem szabad elhanyagolni a születéskori testtömeget. Ugyanez a 60 nap növekedésére számítva, tehát semlegesítve a nagyobb születéskori testtömeg adta matematikai előnyt, R=0.387 ami szinte tökéletesen megegyezik a 30 napos korban számolt értékkel.
60 napos korban a legnagyobb testtömeggel egy kosbárányt mérlegeltünk, amely 23.3 kg volt. Születéskori testtömege 5.2 kg volt, tehát az ő 60 napra számolt napi súlygyarapodása 301 g volt. Úgy gondolom, hogy ez már egy kifejezetten jó számadat és intenzív takarmányozással akár tövább is lehetne növelni. Személyes célom, hogy ez a teljesítmény néhány even belül ne a fajta csúcsteljesítménye, hanem az átlaga legyen. Jelenleg ezzel a teljesítménnyel 52%-kal haladta meg a populáció átlagát, a leggyengébben tejesítő bárány (10.1 kg) pedig 48%-kal múlta alul az átlagot, ami igen nagy szórást jelez, de számunkra jó hír, mert egy ilyen heterogén teljesítményt nyújtó populációban sokkal látványosabb eredményekre képes a szelekció, mint egy homogén, stabil állományban. Bízom benne, hogy a jövő évi számadatokon már látszani fog a fejlődés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése