Különleges színű berkék - gyaus gondolatok

        Először 2017-ben Jakabfalván találkoztam olyan fekete berke báránnyal, amelynek a szemei alatt, valamint a lábain vörös sávok húzódtak. A gazda, Ráduly György azt mondta, hogy ezt a színváltozatot gyausnak hívják és bár igen ritka, de a régi időkben is előfordult. Értettem is, meg nem is, de mivel azóta sem mondott senki ennél különbet, vagy okosabbat, továbbra is gyausnak nevezem az ehhez hasonló fekete-cser színű bárányokat. Etimológiai szempontból sem sikerült semmilyen fogódzót találnom, pedig próbáltam a román és a török nyelv irányából is megközelíteni, hogy mit is jelenthet a gyaus, de a kifejezés ellenállt minden próbálkozásomnak.

Fiatal gyaus kos

Újszülött gyaus bárány

Gyaus juh

        És mivel nem nyelvész vagyok, ezért úgy döntöttem, hogy inkább a genetika felől próbálom megfogni a jelenséget. Erre két fő irányvonal mutatkozott: egyrészt a rendelkezésemre álló szakirodalom, másrészt a saját tapasztalataim. Kezdjük az elsővel. A juhok színének öröklésmenete furcsa módon viszonylag kevéssé dokumentált, hogy mást ne mondjak, egy olyan világfajta, mint a suffolk színének genetikai képletét sem sikerült megtalálnom, pedig beletettem néhány munkaórát. Ezért aztán azon  sem lepődtem meg igazán, hogy a gyaus színről sehol nem írnak és látszólag egyetlen más fajtánál sem figyelték még meg. Ugyanakkor vannak hasonló jellegű színek, rajzolatok, amelyek irányt mutathatnak és amelyekre felépíthető egy hipotézis. Ilyen például a Badger Face Welsh Mountain, és annak két színváltozata a Torddu és a Torwen, amelyek a fekete és a vörös szín különböző kombinációit jelenítik meg, jellegzetes sávokkal a szemük alatt. A Torwen színváltozat különösen hasonlít a gyausra, de ugyanakkor a világos has, világos fülkagylók és lényegesen nagyobb felületen vörös lábak egyértelműen megkülönböztetik tőle. A színért felelős allél az A, avagy Agouti locuson található, genetikai jele az At. Ezt a gént egyébként hivatalosan ASIP-nak (Agouti Signaling Protein) nevezik és fontos szerepe van a fekete és a vörös pigment eloszlásában a legtöbb állatfajnál, de az embernél is. Ezen gén különböző alléljai felelősek a recesszív fekete és a cser szín kialakulásáért például a kutyákban meg a nyulakban is, a lovaknál pedig a pej és a fekete szín váltakozásaiért felel.

Badger Face Welsh Mountain kos - Torddu színváltozat

Badger Face Welsh Mountain kos - Torwen színváltozat

Badger Face Welsh Mountain juhok - Torddu színváltozat

Badger Face Welsh Mountain juhok 

Visszatérve a juhainkhoz - bár a neve egészen mást sejtet - de szintén a gyaushoz hasonló színű, rajzolatú a kék texel is, a pofáján húzódó, elmosódot maszkkal, valamint a fakulásra hajlamos fekete gyapjával, itt azonban a vörös szín oly mértékben hígul, hogy helyette fehéret kapunk. Ez - a fekete színnel keveredve - ad egy szürkés árnyalatot, amelyet már ha kissé megerőltetjük magunkat, akár kéknek is láthatunk. Genetikai jele az Abl és szintén az A locuson található. Külön érdekesség, hogy újabban megjelent a badger face színű texel, amely igencsak hasonlít a torwen-re. Szintén hasonló, bár visszafogottabb és jobban körülhatárolt rajzolat fedezhető fel némely gotlandi juhon is, amely rajzolatért felelős gént a szakirodalom nemes egyszerűséggel gotlandi szürkének nevez és Agg-vel jelöli. Ez is az A locus egyik allélja. Végül, de nem utolsó sorban a Damara juhot említeném, amely a fekete és vörös különbőző kombinációinak egész palettáját vonultatja fel, de mivel egy gyapjú nélküli, szőrös fajtáról van szó, első ránézésre nem sok hasonlóságot mutat a korábban említettekkel.

Kék texel kos

Fiatal badger face texelek

Gotlandi juh

Damara juhok a cser szín különböző árnyalataiban

Aki eddig figyelmesen olvasott, az már észrevehette, hogy az összes fentebb felsorolt mutáció, amelyek a fekete és a vörös, azaz az eumelani és a feomelanin különbőző mértékű és jellegű keveredését okozza, az mind az A locuson helyezkedik el, tehát az ASIP génhez köthető. Erre alapozva biztosan ki merem jelenteni, hogy a mi gyaus színünkért felelős mutáció is az A locuson helyezkedik el, mégpedig nagy valószínűséggel a recesszív fekete színért felelős “a” allél fölött, azaz hozzá viszonyítva domináns pozícióban.

És most nézzük meg, hogy a gyakorlat alátámasztja-e ezt az elképzelést. Az elmúlt években folyamatosan volt néhány gyaus juhom, így van egy picike mintám, ami vizsgálható. 2019-ben két gyaus juhtól két vöröspofájú bárányom lett. Ekkor még csak vöröspofájú kosaim voltak, így tulajdonképpen hozták a várható papírformát: a locus legdominánsabb allélja, az Awt felülírta a hozzá képest recesszív gyaus allélt. 2020-ban ugyancsak két vöröspofájú bárány született. 2021-ben már voltak fekete kosaim, ekkor egy vöröspofájú és két fekete bárányom lett a gyaus juhoktól. 2022-ben már kizárólag fekete kosok voltak a nyájban, az eredmény pedig három gyaus juhtól két gyaus bárány valamint egy fekete bárány lett. 2023-ban egy gyaus és két fekete volt a mérleg. 2024-ben szintén három gyaus juhom ellett meg, kettő gyaus bárányt, egy pedig feketét hozott a világra. Fontos kihangsúlyozni, hogy más kombinációból, tehát fekete x fekete, vagy fekete x vöröspofájú párosításból sosem lett gyaus bárányom, viszont Parászka Előd gazdaságában egy tőlem származó vöröspofájú kos szintén vöröspofájú juhnak is tudott gyaus bárányt nemzeni. Ennek a vöröspofájú juhnak az anyja egy fekete juh volt és Kászonból származott, attól a Ráduly Györgytől, akitől a gyaus kifejezést is először hallottam. A féltestvére meg egy gyaus juh volt. Ha valaki ezen a pontot már elveszítette a fonalat és nem tudja követni, hogy ki kivel van, az ne aggódjon, az alábbiakban megpróbálom összegezni a dolgokat.

Gyaus juh bárányával

Vöröspofájú szülők gyaus színű báránya

Bár nagyon kicsi a minta, de a fekete kosoktól származó 5/12-es találati arány, valamint az az árulkodó jelenség, hogy két vöröspofájú frigyéből is tudott gyaus bárány születni, számomra egyértelműen azt bizonyítja, hogy a gyaus allél az A locuson van és domináns az egyszínű fekete “a” alléllal szemben, viszont recesszív a fehér gyapjút eredményező Awt-vel szemben. Ez igaz egyébként a fentebb példaként felhozott színekre is, a köztük lévő „erősorrend” viszont nem tisztázott.

Sajnos a számolgatásomat némiképp bonyolítja, hogy az állományomban továbbra is vannak domináns fekete egyedek (lásd egy előző, ezzel kapcsolatos írásomat), amelyek az MC1R (Melanocortin 1 Receptor) gén domináns alléljával rendelkeznek (jele ED), és ez felülír minden mást, ezáltal maszkírozva az A locuson zajló eseményeket. Így magyarázhatóak a gyaus juhok által világra hozott egyszínű fekete bárányok és ez az oka annak is, hogy nem jönnek össze a megszokott mendeli arányszámok sem.

Fiatal gyaus kos néhány - valószínűleg domináns fekete - társával

Összegezve a fentieket, a gyaus szín nagy valószínűséggel az A locuson, azaz az ASIP génben létrejövő spontán mutáció útján jelent meg a berke juhállományban és dominanciáját tekintve valahol a locus legrecesszívebb „a” allélja és a legdominánsabb, fehér gyapjút eredményező Awt allélja között helyezkedik el.  Ez természetesen jelen pillanatban csak egy erős hipotézis, de viszonylag egyszerű lenne leellenőrizni néhány célpárosítással, például recesszív homozigóta „aa” Jura hegyi juhval, illetve domináns homozigóta AwtAwt charolais, vagy solognote juhval keresztezve a gyaus színű kosokat.

Az eddig látottak, tapasztaltak alapján kijelenthető, hogy a gyaus szín egyérteműen közeli rokonságban áll a különböző nyugat-európai fajták cser jellegű színváltozataival, de azokkal teljes mértékben nem megegyező. A főbb különbségeket a kissebb vörös felületek (általában csak a szem körül és kis mértékben a lábakon jelenik meg a vörös, vagy sárga szín), valamint az elmosódottabb körvonalak jelentik. Ezen különbségek alapján szerintem kijelenthető, hogy egy új alléllal van dolgunk, amelynek a jelölésére javaslom az Agy rövidítést. Továbbá, mint  igazi különlegességet, mindenképp javasolnám a színváltozat megőrzését és akár egy erre a színre összpontosító nukleusz nyáj létrehozását is. Genetikai vizsgálatokról, az allél konkrét azonosításáról és más cser jellegű allélokkal való összehasonlításáról jelen pillanatban csak álmodni lehet, de talán egyszer majd ennek is eljön az ideje. Addig is vigyázzatok a gyausaitokra!

A 2022-2023-as ellési szezon számokban

        Alaposan megkésve, de végre sikerült időt és motivációt találnom arra, hogy az előző két évhez hasonlóan a 2022-2023-as év mérési eredményeit is összegezzem, számszerűsítsem. A késlekedéshez a futóbolond életmód mellett részben az is hozzájárult, hogy a 2021-2022-es szezon hatalmas fejlődését követően a 2022-2023-as szezon némi visszaesést hozott, ami bár várható volt, mégis kedvemet szegte. Ugyanakkor beláttam, hogy ennek a visszaesésnek okai vannak és ebből le lehet és le is kell vonni néhány tanúlságot.

        Lássuk a nyers számadatokat: 2023 tavaszán 77 juhomnak összesen 80 báránya született, ez nagyjából megfelel az előző években tapasztalt 100-110% közötti szaporaságnak. A bárányok születéskori átlagos tettömege 4.13 kg volt, ami jelentősen elmaradt az előző év 4.30 kg-os eredményétől, de még a 2021-es tavasz 4.18 kg-ától is. Minekután az előző írásomban arra a következtetésre jutottam, hogy érdemes a minél nagyobb születéskori testtömegre törekedni, mert ez pozitív korrelációban van a várható növekedés mértékével, így érthető, hogy ez nem egy örömteli fejlemény, de némiképp megmagyarázza az a tény, hogy hosszú volt az ősz, a juhok december 10-ig legelőn voltak és az előző évvel ellentétben nem kaptak abrak-kiegészítést. Ennek megfelelően a legnagyobb bárány is mindössze 5.3 kg volt, jelentősen elmaradva az előző év 5.8 kg-os rekordjától.

            A 10 napos mérések átlaga 7.13 kg volt, ami pontosan napi 300 grammos átlagos növekedést jelent. Ez a szám 2022-ben 318 gramm volt, 2021-ben viszont csak 267 gramm. Előző írásomban jeleztem, hogy ez a hatalmas előrelépés fenntarthatatlan lesz, de visszaesésre azért nem számítottam. Ugyanakkor ez az eredmény egyértelműen jelzi, hogy nagyobb gondot kell fordítani a juhok előkészítésére. Az időben elkezdett abrakolás növeli a bárányok születési testtömegét és az első hetek tejmennyiségét is. Nem meglepő, hogy az első 10 nap rekord növekedését (410 gramm/nap) egy olyan bárány hozta, amely február végén született, így az anyja hosszabb időn keresztül abrakolva jobban felkészülhetett az ellésre.

        A 30 napos mérések átlaga 11.78 kg volt, ami további lemaradást hozott a 2022-es 12.51 kg-os eredményhez képest. Bár a juhoknak adott abrak mennyisége időközben elérte, sőt kissé meg is haladta az előző évit, a bárányok növekedésében ez nem jelent meg, tovább erősítve azt a megállapítást, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a juhok kondíciójára a vemhesség során. Napos lebontásban ez a növekedés 232.5 grammot jelent a tavalyi 251.5 grammhoz képest. A csúcsteljesítmény napi 345 grammos növekedés volt, ami szintén elmaradt a tavalyi rekorder 360 grammos napi növekedésétől.

        60 napos korukra a bárányok átlagos testtömege 18.03 kg volt, szemben a 2022-es 19.25 kg-hoz képest. Jól látható, hogy 30 napos korukban 0.74 kg volt a lemaradás, amely azonban 60 napos korukra már 1.22 kg lett (az átlagos napi növekedés visszaesett a 225 g/napról 208 g/napra), tehát a takarmányozás feljavítása ellenére is tovább nyílt az olló. Természetesen ezekben az eredményekben az egyik évről a másikra változó széna minősége is szerepet játszhat, ezt azonban nem tudom mérni, így maradok annál a kézenfekvő végkövetkeztetésnél, hogy a gyengébb decemberi kondíció később már nem, vagy csak nagyon nehezen kijavítható.    

        A teljes 60 napos periódusra számolva az átlagos napi testtömeg növekedés 231.7 g, elmaradva a 2022-es 249 g-tól, de még mindig jelentősen felülmúlva a 2021-es 213 g-ot. Érdekes módon teljes 60 napra számítva a rekord teljesítményt nyújtó bárány 2023-ban is épp úgy 335 g-os napi növekedést hozott, mint a 2022-es rekorder, míg a leggyengébben fejlődő bárány is hasonló átlagot hozott (175 g/nap), mint a 2022-es leggyengébb bárány, tehát a szélső értékek nem mozdultak el.    

        További számolgatásaim során még egy - talán sokak számára evidensnek tűnő - összefüggésre bukkantam. A kosok átlagosan nagyobbnak születnek és az elejétől kezdve jobban fejlődnek, mint a nőstények, amint azt az alábbi táblázatokban is látni lehet.

2023

2022

        Ezt ugyan sejteni lehetett, de számomra mégsem volt teljesen egyértelmű, hiszen ebben a korban a nemi hormonok még viszonylag kis hatással vannak a szervezetre, a nemi dimorfizmus elenyésző. Most viszont konkrét számadatok mutatják, hogy meglepően nagy különbség van a két nem növekedési erélye között már ebben a korban is. És ez a tény azért is nagyon érdekes, mert azt mutatja, hogy a növekedés plafonértékét nem csak az anyajuh által termelt  tej mennyisége szabja meg, hanem jelentős szerepe van a genetikai és nemi korlátoknak is. Ez azért is meglepő számomra, mert eddig meggyőződésem volt, hogy a bárányok képesek lennének lényegesen nagyobb növekedésre is, ha az elérhető tej mennyisége nem korlátozná őket, most viszont már nem tűnik annyira egyértelműnek ez a dolog. Persze a számadatokat némiképp torzítja a kosbárányok eleve nagyobb születési testtömege és az ebből fakadó nagyobb tejfelvevő képesség, ergo nagyobb növekedési lehetőség, valamint a szálas és szemes takarmány fogyasztása is, de ezek egymagukban talán nem magyarázzák a teljes különbséget. A jövőben érdemes lesz még odafigyelni erre az észrevételre és talán más mérésekkel is megpróbálni közelebb jutni az igazsághoz. Egy mérvadó teszt lenne például fríz, vagy lacaune juh alá dajkásítani berke bárányokat, ahol a tej mennyisége egyértelműen nem limitált és így elvégezni a 0, 10, 30 és 60 napos méréseket. Talán majd egyszer a jövőben...

        Összességében elmondható a 2022-23-as szezonról, hogy bár nem hozta az előző év kimagaslóan jó számait, ennek valószínűleg nem szelekciós, hanem takarmányozási okai vannak. Meggyőződésem, hogy a fekete berkékben továbbra is nagy a fejlődési potenciál és még ilyen kis  állományban is jelentős előrelépés érhető el egy tudatos szelekcióval. Bízom benne, hogy ennek már látható jelei is lesznek a 2023-24-es szezonban.