Különleges színű berkék - gyaus gondolatok

        Először 2017-ben Jakabfalván találkoztam olyan fekete berke báránnyal, amelynek a szemei alatt, valamint a lábain vörös sávok húzódtak. A gazda, Ráduly György azt mondta, hogy ezt a színváltozatot gyausnak hívják és bár igen ritka, de a régi időkben is előfordult. Értettem is, meg nem is, de mivel azóta sem mondott senki ennél különbet, vagy okosabbat, továbbra is gyausnak nevezem az ehhez hasonló fekete-cser színű bárányokat. Etimológiai szempontból sem sikerült semmilyen fogódzót találnom, pedig próbáltam a román és a török nyelv irányából is megközelíteni, hogy mit is jelenthet a gyaus, de a kifejezés ellenállt minden próbálkozásomnak.

Fiatal gyaus kos

Újszülött gyaus bárány

Gyaus juh

        És mivel nem nyelvész vagyok, ezért úgy döntöttem, hogy inkább a genetika felől próbálom megfogni a jelenséget. Erre két fő irányvonal mutatkozott: egyrészt a rendelkezésemre álló szakirodalom, másrészt a saját tapasztalataim. Kezdjük az elsővel. A juhok színének öröklésmenete furcsa módon viszonylag kevéssé dokumentált, hogy mást ne mondjak, egy olyan világfajta, mint a suffolk színének genetikai képletét sem sikerült megtalálnom, pedig beletettem néhány munkaórát. Ezért aztán azon  sem lepődtem meg igazán, hogy a gyaus színről sehol nem írnak és látszólag egyetlen más fajtánál sem figyelték még meg. Ugyanakkor vannak hasonló jellegű színek, rajzolatok, amelyek irányt mutathatnak és amelyekre felépíthető egy hipotézis. Ilyen például a Badger Face Welsh Mountain, és annak két színváltozata a Torddu és a Torwen, amelyek a fekete és a vörös szín különböző kombinációit jelenítik meg, jellegzetes sávokkal a szemük alatt. A Torwen színváltozat különösen hasonlít a gyausra, de ugyanakkor a világos has, világos fülkagylók és lényegesen nagyobb felületen vörös lábak egyértelműen megkülönböztetik tőle. A színért felelős allél az A, avagy Agouti locuson található, genetikai jele az At. Ezt a gént egyébként hivatalosan ASIP-nak (Agouti Signaling Protein) nevezik és fontos szerepe van a fekete és a vörös pigment eloszlásában a legtöbb állatfajnál, de az embernél is. Ezen gén különböző alléljai felelősek a recesszív fekete és a cser szín kialakulásáért például a kutyákban meg a nyulakban is, a lovaknál pedig a pej és a fekete szín váltakozásaiért felel.

Badger Face Welsh Mountain kos - Torddu színváltozat

Badger Face Welsh Mountain kos - Torwen színváltozat

Badger Face Welsh Mountain juhok - Torddu színváltozat

Badger Face Welsh Mountain juhok 

Visszatérve a juhainkhoz - bár a neve egészen mást sejtet - de szintén a gyaushoz hasonló színű, rajzolatú a kék texel is, a pofáján húzódó, elmosódot maszkkal, valamint a fakulásra hajlamos fekete gyapjával, itt azonban a vörös szín oly mértékben hígul, hogy helyette fehéret kapunk. Ez - a fekete színnel keveredve - ad egy szürkés árnyalatot, amelyet már ha kissé megerőltetjük magunkat, akár kéknek is láthatunk. Genetikai jele az Abl és szintén az A locuson található. Külön érdekesség, hogy újabban megjelent a badger face színű texel, amely igencsak hasonlít a torwen-re. Szintén hasonló, bár visszafogottabb és jobban körülhatárolt rajzolat fedezhető fel némely gotlandi juhon is, amely rajzolatért felelős gént a szakirodalom nemes egyszerűséggel gotlandi szürkének nevez és Agg-vel jelöli. Ez is az A locus egyik allélja. Végül, de nem utolsó sorban a Damara juhot említeném, amely a fekete és vörös különbőző kombinációinak egész palettáját vonultatja fel, de mivel egy gyapjú nélküli, szőrös fajtáról van szó, első ránézésre nem sok hasonlóságot mutat a korábban említettekkel.

Kék texel kos

Fiatal badger face texelek

Gotlandi juh

Damara juhok a cser szín különböző árnyalataiban

Aki eddig figyelmesen olvasott, az már észrevehette, hogy az összes fentebb felsorolt mutáció, amelyek a fekete és a vörös, azaz az eumelani és a feomelanin különbőző mértékű és jellegű keveredését okozza, az mind az A locuson helyezkedik el, tehát az ASIP génhez köthető. Erre alapozva biztosan ki merem jelenteni, hogy a mi gyaus színünkért felelős mutáció is az A locuson helyezkedik el, mégpedig nagy valószínűséggel a recesszív fekete színért felelős “a” allél fölött, azaz hozzá viszonyítva domináns pozícióban.

És most nézzük meg, hogy a gyakorlat alátámasztja-e ezt az elképzelést. Az elmúlt években folyamatosan volt néhány gyaus juhom, így van egy picike mintám, ami vizsgálható. 2019-ben két gyaus juhtól két vöröspofájú bárányom lett. Ekkor még csak vöröspofájú kosaim voltak, így tulajdonképpen hozták a várható papírformát: a locus legdominánsabb allélja, az Awt felülírta a hozzá képest recesszív gyaus allélt. 2020-ban ugyancsak két vöröspofájú bárány született. 2021-ben már voltak fekete kosaim, ekkor egy vöröspofájú és két fekete bárányom lett a gyaus juhoktól. 2022-ben már kizárólag fekete kosok voltak a nyájban, az eredmény pedig három gyaus juhtól két gyaus bárány valamint egy fekete bárány lett. 2023-ban egy gyaus és két fekete volt a mérleg. 2024-ben szintén három gyaus juhom ellett meg, kettő gyaus bárányt, egy pedig feketét hozott a világra. Fontos kihangsúlyozni, hogy más kombinációból, tehát fekete x fekete, vagy fekete x vöröspofájú párosításból sosem lett gyaus bárányom, viszont Parászka Előd gazdaságában egy tőlem származó vöröspofájú kos szintén vöröspofájú juhnak is tudott gyaus bárányt nemzeni. Ennek a vöröspofájú juhnak az anyja egy fekete juh volt és Kászonból származott, attól a Ráduly Györgytől, akitől a gyaus kifejezést is először hallottam. A féltestvére meg egy gyaus juh volt. Ha valaki ezen a pontot már elveszítette a fonalat és nem tudja követni, hogy ki kivel van, az ne aggódjon, az alábbiakban megpróbálom összegezni a dolgokat.

Gyaus juh bárányával

Vöröspofájú szülők gyaus színű báránya

Bár nagyon kicsi a minta, de a fekete kosoktól származó 5/12-es találati arány, valamint az az árulkodó jelenség, hogy két vöröspofájú frigyéből is tudott gyaus bárány születni, számomra egyértelműen azt bizonyítja, hogy a gyaus allél az A locuson van és domináns az egyszínű fekete “a” alléllal szemben, viszont recesszív a fehér gyapjút eredményező Awt-vel szemben. Ez igaz egyébként a fentebb példaként felhozott színekre is, a köztük lévő „erősorrend” viszont nem tisztázott.

Sajnos a számolgatásomat némiképp bonyolítja, hogy az állományomban továbbra is vannak domináns fekete egyedek (lásd egy előző, ezzel kapcsolatos írásomat), amelyek az MC1R (Melanocortin 1 Receptor) gén domináns alléljával rendelkeznek (jele ED), és ez felülír minden mást, ezáltal maszkírozva az A locuson zajló eseményeket. Így magyarázhatóak a gyaus juhok által világra hozott egyszínű fekete bárányok és ez az oka annak is, hogy nem jönnek össze a megszokott mendeli arányszámok sem.

Fiatal gyaus kos néhány - valószínűleg domináns fekete - társával

Összegezve a fentieket, a gyaus szín nagy valószínűséggel az A locuson, azaz az ASIP génben létrejövő spontán mutáció útján jelent meg a berke juhállományban és dominanciáját tekintve valahol a locus legrecesszívebb „a” allélja és a legdominánsabb, fehér gyapjút eredményező Awt allélja között helyezkedik el.  Ez természetesen jelen pillanatban csak egy erős hipotézis, de viszonylag egyszerű lenne leellenőrizni néhány célpárosítással, például recesszív homozigóta „aa” Jura hegyi juhval, illetve domináns homozigóta AwtAwt charolais, vagy solognote juhval keresztezve a gyaus színű kosokat.

Az eddig látottak, tapasztaltak alapján kijelenthető, hogy a gyaus szín egyérteműen közeli rokonságban áll a különböző nyugat-európai fajták cser jellegű színváltozataival, de azokkal teljes mértékben nem megegyező. A főbb különbségeket a kissebb vörös felületek (általában csak a szem körül és kis mértékben a lábakon jelenik meg a vörös, vagy sárga szín), valamint az elmosódottabb körvonalak jelentik. Ezen különbségek alapján szerintem kijelenthető, hogy egy új alléllal van dolgunk, amelynek a jelölésére javaslom az Agy rövidítést. Továbbá, mint  igazi különlegességet, mindenképp javasolnám a színváltozat megőrzését és akár egy erre a színre összpontosító nukleusz nyáj létrehozását is. Genetikai vizsgálatokról, az allél konkrét azonosításáról és más cser jellegű allélokkal való összehasonlításáról jelen pillanatban csak álmodni lehet, de talán egyszer majd ennek is eljön az ideje. Addig is vigyázzatok a gyausaitokra!

A 2022-2023-as ellési szezon számokban

        Alaposan megkésve, de végre sikerült időt és motivációt találnom arra, hogy az előző két évhez hasonlóan a 2022-2023-as év mérési eredményeit is összegezzem, számszerűsítsem. A késlekedéshez a futóbolond életmód mellett részben az is hozzájárult, hogy a 2021-2022-es szezon hatalmas fejlődését követően a 2022-2023-as szezon némi visszaesést hozott, ami bár várható volt, mégis kedvemet szegte. Ugyanakkor beláttam, hogy ennek a visszaesésnek okai vannak és ebből le lehet és le is kell vonni néhány tanúlságot.

        Lássuk a nyers számadatokat: 2023 tavaszán 77 juhomnak összesen 80 báránya született, ez nagyjából megfelel az előző években tapasztalt 100-110% közötti szaporaságnak. A bárányok születéskori átlagos tettömege 4.13 kg volt, ami jelentősen elmaradt az előző év 4.30 kg-os eredményétől, de még a 2021-es tavasz 4.18 kg-ától is. Minekután az előző írásomban arra a következtetésre jutottam, hogy érdemes a minél nagyobb születéskori testtömegre törekedni, mert ez pozitív korrelációban van a várható növekedés mértékével, így érthető, hogy ez nem egy örömteli fejlemény, de némiképp megmagyarázza az a tény, hogy hosszú volt az ősz, a juhok december 10-ig legelőn voltak és az előző évvel ellentétben nem kaptak abrak-kiegészítést. Ennek megfelelően a legnagyobb bárány is mindössze 5.3 kg volt, jelentősen elmaradva az előző év 5.8 kg-os rekordjától.

            A 10 napos mérések átlaga 7.13 kg volt, ami pontosan napi 300 grammos átlagos növekedést jelent. Ez a szám 2022-ben 318 gramm volt, 2021-ben viszont csak 267 gramm. Előző írásomban jeleztem, hogy ez a hatalmas előrelépés fenntarthatatlan lesz, de visszaesésre azért nem számítottam. Ugyanakkor ez az eredmény egyértelműen jelzi, hogy nagyobb gondot kell fordítani a juhok előkészítésére. Az időben elkezdett abrakolás növeli a bárányok születési testtömegét és az első hetek tejmennyiségét is. Nem meglepő, hogy az első 10 nap rekord növekedését (410 gramm/nap) egy olyan bárány hozta, amely február végén született, így az anyja hosszabb időn keresztül abrakolva jobban felkészülhetett az ellésre.

        A 30 napos mérések átlaga 11.78 kg volt, ami további lemaradást hozott a 2022-es 12.51 kg-os eredményhez képest. Bár a juhoknak adott abrak mennyisége időközben elérte, sőt kissé meg is haladta az előző évit, a bárányok növekedésében ez nem jelent meg, tovább erősítve azt a megállapítást, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a juhok kondíciójára a vemhesség során. Napos lebontásban ez a növekedés 232.5 grammot jelent a tavalyi 251.5 grammhoz képest. A csúcsteljesítmény napi 345 grammos növekedés volt, ami szintén elmaradt a tavalyi rekorder 360 grammos napi növekedésétől.

        60 napos korukra a bárányok átlagos testtömege 18.03 kg volt, szemben a 2022-es 19.25 kg-hoz képest. Jól látható, hogy 30 napos korukban 0.74 kg volt a lemaradás, amely azonban 60 napos korukra már 1.22 kg lett (az átlagos napi növekedés visszaesett a 225 g/napról 208 g/napra), tehát a takarmányozás feljavítása ellenére is tovább nyílt az olló. Természetesen ezekben az eredményekben az egyik évről a másikra változó széna minősége is szerepet játszhat, ezt azonban nem tudom mérni, így maradok annál a kézenfekvő végkövetkeztetésnél, hogy a gyengébb decemberi kondíció később már nem, vagy csak nagyon nehezen kijavítható.    

        A teljes 60 napos periódusra számolva az átlagos napi testtömeg növekedés 231.7 g, elmaradva a 2022-es 249 g-tól, de még mindig jelentősen felülmúlva a 2021-es 213 g-ot. Érdekes módon teljes 60 napra számítva a rekord teljesítményt nyújtó bárány 2023-ban is épp úgy 335 g-os napi növekedést hozott, mint a 2022-es rekorder, míg a leggyengébben fejlődő bárány is hasonló átlagot hozott (175 g/nap), mint a 2022-es leggyengébb bárány, tehát a szélső értékek nem mozdultak el.    

        További számolgatásaim során még egy - talán sokak számára evidensnek tűnő - összefüggésre bukkantam. A kosok átlagosan nagyobbnak születnek és az elejétől kezdve jobban fejlődnek, mint a nőstények, amint azt az alábbi táblázatokban is látni lehet.

2023

2022

        Ezt ugyan sejteni lehetett, de számomra mégsem volt teljesen egyértelmű, hiszen ebben a korban a nemi hormonok még viszonylag kis hatással vannak a szervezetre, a nemi dimorfizmus elenyésző. Most viszont konkrét számadatok mutatják, hogy meglepően nagy különbség van a két nem növekedési erélye között már ebben a korban is. És ez a tény azért is nagyon érdekes, mert azt mutatja, hogy a növekedés plafonértékét nem csak az anyajuh által termelt  tej mennyisége szabja meg, hanem jelentős szerepe van a genetikai és nemi korlátoknak is. Ez azért is meglepő számomra, mert eddig meggyőződésem volt, hogy a bárányok képesek lennének lényegesen nagyobb növekedésre is, ha az elérhető tej mennyisége nem korlátozná őket, most viszont már nem tűnik annyira egyértelműnek ez a dolog. Persze a számadatokat némiképp torzítja a kosbárányok eleve nagyobb születési testtömege és az ebből fakadó nagyobb tejfelvevő képesség, ergo nagyobb növekedési lehetőség, valamint a szálas és szemes takarmány fogyasztása is, de ezek egymagukban talán nem magyarázzák a teljes különbséget. A jövőben érdemes lesz még odafigyelni erre az észrevételre és talán más mérésekkel is megpróbálni közelebb jutni az igazsághoz. Egy mérvadó teszt lenne például fríz, vagy lacaune juh alá dajkásítani berke bárányokat, ahol a tej mennyisége egyértelműen nem limitált és így elvégezni a 0, 10, 30 és 60 napos méréseket. Talán majd egyszer a jövőben...

        Összességében elmondható a 2022-23-as szezonról, hogy bár nem hozta az előző év kimagaslóan jó számait, ennek valószínűleg nem szelekciós, hanem takarmányozási okai vannak. Meggyőződésem, hogy a fekete berkékben továbbra is nagy a fejlődési potenciál és még ilyen kis  állományban is jelentős előrelépés érhető el egy tudatos szelekcióval. Bízom benne, hogy ennek már látható jelei is lesznek a 2023-24-es szezonban.

A 2021-2022-es ellési szezon számokban

         Előző írásomban részletesen tárgyaltam a 2020-2021-es fekete berke bárányok növekedési adataival kapcsolatos tapasztalataimat, valamint az ezen számok alapján levont következtetéseimet az anyajuhok tejtermelésére vonatkozóan. Ebben a cikkben ugyanazon kritériumok alapján elemzem a 2021-2022-es szezont, kitérve a két év között tapasztalható különbségekre is. 

Az idén január és április között 73 anyajuhom ellett, ebből három ikerellés volt, a többi egyes. Ez 104%-os szaporaságot jelent, ami nem különbözik jelentősen a tavalyi  106%-tól. Ezen lehetne javítani tudatos szelekcióval, vagy akár flushing-gal is (a fedeztetés előtt néhány hétig abrak etetésével, vagy jobb legelőkre való hajtással), de a vidékünkön gyakorlatban lévő extenzív, vagy félintenzív takarmányozás mellett, valamint figyelembe véve, hogy a bárányok továbbra is Húsvétkor értékesíthetőek a legjobban, az egy bárányos ellés előnyösebbnek tűnik. 

 

Az ellések az idén is különösebb gond nélkül, minimális emberi segítséggel zajlottak le, mindössze egy bárány nem volt életképes, ez valószínűleg már a szűlőcsatornában elpusztult. A többi 75 viszont sikeresen vette a kezdeti akadályokat, ami részben a jó anyai tulajdonságoknak köszönhető, részben meg a bárányok természetes ellenálló képességének. Az átlagos születéskori testtömeg 4.30 kg volt, ami minimális előrelépést jelent a tavalyi 4.22 kg-hoz képest, de valószínűleg nagyrészt annak tudható be, hogy a juhok már novembertől kezdődően kaptak abrak kiegészítést, így az ellési szezonnak egy picit jobb kondícióban fogtak neki. Az idén a legnagyobb bárány 5.8 kg-mal látott napvilágot, a legkisebb meg 1.7 kg volt, de parányi méretei ellenére életképes volt és két hónapos korára már egészen megközelítette a többiek átlagos testtömegét.

A tíz napos kori mérések átlaga 7.48 kg volt, ami már egy jelentősebb előrelépés a tavalyi 6.92 kg-hoz képest. Ez egyrészt az anyajuhok már említett jobb induló kondíciójának tudható be, másrészt reményeim szerint az elvégzett szelekció is érezteti a hatását. Tavaly ősszel elengedtem 20 kevésbé jól teljesítő juhomat és saját tenyésztésű jerkék léptek a helyükbe, amelyek már magukkal hozták az elmúlt évek szelekciós hatását is. Napi szintre lebontva, az idén átlagosan 318 grammot nőtt egy bárány élete első tíz napjában, ami 51 grammal több a tavaly mért értéknél. Egy ilyen mértékű éves előrelépés egyértelműen nem fenntartható, de mindenképp ígéretes kezdet. Az átlag megemelkedése mellett a csúcsérték is nőtt; míg tavaly a rekorder bárány napi 390 grammot nőtt, addig az idén 420 g volt a rekord. Ez napi 30 grammos előrelépést jelent, ami viszont elmarad az átlag 50 grammos javulásától, ez pedig már kicsiben ugyan, de arra utal, amit amúgy is sejteni lehetett: a szelekcióval csökkenni fog a szórás, a fajtaátlag emelkedik, de fejlődés üteme idővel csökkenni fog. Erről később még bővebben írok.

 

30 napos korukra a bárányok átlagos testtömege 12.51 kg lett, ami 1.41 kg-os javulást jelent a tavalyi 11.10 kg-os értékhez képest. Részletesebben lebontva, ebben a periódusban a bárányok átlagosan 251.5 grammot növekedtek, ami továbbra is jelentős különbség a tavalyi 208 grammos számadathoz képest. A rekord növekedést egy suta kosbárány hozta 360 grammos napi átlaggal.  Amint a fenti számokból kitűnik, az idén is egyértelműen csökkent a bárányok növekedési üteme az első tíz nap elteltével. Továbbra is kérdés viszont, hogy ezt a jelenséget a föcstej extra tápértéke, vagy pedig a korán  hanyatlásnak induló laktációs görbe magyarázza inkább. Erre a 60 napos korban mért testtömeg talán segít választ adni.

Az idén 60 napos korukban a bárányok átlagos testtömege 19.25 kg. Tavaly ugyanez az adat 17.04 kg volt, tehát itt már 2.21 kg-os előrelépést könyvelhettünk el. Napi szintre lebontva ebben a periódusban a súlygyarapodás 225 g/nap volt, szemben a tavalyi 198 grammos értékkel, ami 27 g különbséget jelent. Megfigyelhetjük, hogy míg az első tíz napban napi 50 grammal múltuk felül a tavalyi átlagot és a második mérési intervallumban 43.5 grammal, addig az utolsó szakaszban már csak 27 grammal. Ez szépen mutatja, hogy az első napokban, hónapban nagyon nagy jelentősége van az anyajuhok kondíciójának és tejtermelő képességének, és bár ezt követően sem elhanyagolható a hatása, de hosszú távon már fontosabb a bárányok takarmányfelvevő képessége és apránként közelíteni kezdenek a növekedési számok a tavalyi értékekhez. A takarmányfelvevő és takarmányértékesítő jellemzők esetében sokkal lassabban lehet fejlődést felmutatni, mint a tejtermelésben, ezért érthető, hogy az utolsó mérlegelési intervallumban az idei bárányok teljesítménye már nem különbözik jelentősen a tavalyiakétól.

 

         

A teljes 60 napos periódusra számítva az idén az átagos napi testtömeg növekedés 249 g, tavaly ez a szám 213 g volt, a fejlődés tehát 36 g/nap. Az idei rekorder 4.7 kg-mal született és 24.8 kg-os volt a 60 napos méréskor. Ez napi 335 grammos növekedést jelent. A tavalyi rekorder 301 grammot tudott felmutatni. Akkor úgy fogalmaztam, hogy jó lenne elérni, hogy ez a 300 g/nap körüli érték legyen a fajta átlaga. Ha azt nézzük, hogy az idén 36 grammot javítottunk az átlagon, akkor két éven múlva elérhető lenne ez az érték, de valószínűleg ebben a különbségben benne van az anyajuhok jobb kiinduló kondíciója is. Ezt figyelembe véve, meg ismerve azt a törvényszerűséget, hogy a szórás csökkenésével a genetikai előrelépés lehetősége is kisebb lesz, minden bizonnyal lassulni fog a fejlődés tempója, de az elvitathatatlan, hogy ez egy bíztató év volt.

 

 

Itt szúrnék be még egy számomra érdekes számadatot. Az idén a legjobban fejlődő bárány növekedése (335 g) 34.5%-kal haladta meg az átlagot (249 g), a leggyengébb teljesítményt nyújtó (176 g) pedig 29.3%-kal múlta alul azt. Tavaly ugyanezek a számadatok 41.3% és 51.2% (301 g, 213 g és 106 g). Itt is megfigyelhető, hogy kisebb lett a szórás, egyre homogénebb teljesítményt nyújt az állomány. Hogy ezt még érzékletesebben szemléltessem, készítettem egy grafikont, amin összehasonlítottam a 2021-es és 2022-es évekből származó mérési adatokat. Szépen látható, hogy az idei görbék magasabbra hágnak, ami a szórás csökkenését, azaz a fajtaátlag kiegyenlítődését mutatja, és az is nyilvánvaló, hogy a görbék jobbra tolódtak el, tehát az átlagos testtömeg növekedett.

 

  

Tavaly elég sokat foglalkoztam a születéskori testtömeg és a növekedés közti pozitív korrelációval. Az idén nem merülök el ennyire a részletekben, csak néhány számadattal próbálom meg alátámasztani a tavalyi állításomat. A születéskori testtömeg és a 10 napos testtömeg között az idén még erősebbnek bizonyult a korreláció: R=0.898, mint tavaly (R=0.840). 60 napos korra ez a korreláció érthető módon gyengült, de még mindig nem elhanyagolható: R=0.565. Tavaly ez az érték R=0.593 volt. Ebben a korrelációban nyilván az is benne van, hogy a jobb kondícióban lévő anyajuhok nagyobb bárányt hoznak a világra és tejük is több van, ezért jó lenne az anyák testtömegét is figyelembe venni a számításoknál, de meggyőződésem, hogy a bárány születéskori testtömege egymagában is fontos tényező, és egyébként sincs tökéletes korrelációban az anya testtömegével, kondíciójával. Ezt amúgy megint csak érdekes lenne mérni, kiszámítani, ha lenne rá lehetőség.

Ha a növekedés mennyiségét viszonyítom a születéskori testtömeghez, akkor a korreláció érthető módon gyengébb (R=0.402) tíz napos korban. Még kevésbé számottevő, de még mindig észlelhető (R=0.338) 60 napos korban, tehát továbbra is érdemes a nagyobb születéskori testtömegre törekedni.

 

 

        Végezetül visszatérnék egy elvarratlan szálhoz. Tavalyhoz hasonlóan az idén is a 0-10 napos mérési periódusban nőttek a legtöbbet a bárányok, amiben a föcstejnek is minden bizonnyal megvan a maga érdeme, de mivel a 10-30 napos periódusban már nincs föcstej és mégis jobban növekednek a bárányok, mint a 30-60 napos periódusban, amikor pedig már szálas takarmányt, meg abrakot is fogyasztanak, bizton kijelenthetjük, hogy a juhok laktációs görbéje rögtön az első napokat követve hanyatlani kezd. A dolog pikantériája, hogy miután erre a nagy következtetésre jutottam, eszembe jutott, hogy nézzem meg, mit ír a szakírodalom erről a témáról, és láss csodát, épp ilyen görbék láthatóak minden más fajta mellett is. Erre mondják vidéken, hogy felfedeztem a tyúkszarban a fehéret... Ugyanakkor némi további böngészés után találtam egy olyan laktációs görbét is, melyben a kelet-fríz juhoknak egészen a 40-50-edik napig nő a tejmennyisége (lásd az alábbi ábrát). Ezek szerint genetikailag lehetséges egy ilyen teljesítmény és a lehetőségeinkhez mérten érdemes lehet ez irányba is szelektálni. Összegezve a dolgokat, bőven van még fejlődési lehetőség, tettrekészen várjuk a következő tenyészszezont!

 

 

Mérlegelés és matekozás

 Közel három éve nem írtam a blogra, azóta sokat változott velünk a világ, és bár ez talán nem mondható el az élet minden területéről, a fekete berkék esetében kifejezetten jó irányba alakultak a dolgok. Akkoriban legfennebb 30 darab fekete juhom lehetett és további két tenyésztőtársamnál még 10-10 darab, napjainkra azonban már 70 darab fekete anyajuhból, 20 darab jerkéből és 12 darab fiatal kosból áll az állományom és két tenyésztőtársam is sikeresen megduplázta saját fekete berkéinek számát. De a legörvendetesebb hír az, hogy egyre többen érdeklődnek a fajta iránt, vásárolnak fekete bárányokat és íly módon már több apró populáció-kezdemény is megjelent Székelyföldön.

 

 

A rövid helyzetjelentést követően, szeretnék egy kicsit szakmaibb vizekre evezni, mert bár a fekete berke nem egy intenzív, produktivitás-orientált fajta, azért fontos számunkra, hogy nyomon kövessük állataink teljesítményét és e célból az elmúlt szezon folyamán több mérést is végeztünk, melyeknek eredményét most megpróbálom összegezni és kielemezni.

Nyulas Imre tenyésztőtársammal 2020 decemberében döntöttünk úgy, hogy minden  újszülött bárányt lemérünk, majd tíz naponta újra mérlegre tesszük, egészen 60 napos korukig. A bárányok életük első 20-30 napjában minimális száraz takarmányt vesznek magukhoz, így az első 30 nap mérési eredményeiből kifejezetten jó következtetéseket tudunk levonni az anyajuhok tejtermelését illetően, a 30-60 nap közötti növekedésben pedig már a bárány egyéni tejesítménye, étvágya, takarmányértékesítése is nagyobb súllyal van jelen. Figyelembe véve azonban, hogy egyikünk állományában sem voltak a bárányok intenzíven takarmányozva (értsd: tápozva), a 30-60 nap között mérési eredményeink talán kevésbé relevánsak, mint egy ad libitum takarmányozott állományban.

Kettőnk állományában, melynek hozzávetőeg 80 %-a volt fekete berke és 20%-a vörös pofájú berke, összesen 102 anyajuh ellett. Hat ikerellés volt, hármas ellés nem volt. Ez 106%-os szaporaságot jelent, ami egy kifejezetten alacsony érték, de a fajta rusztikus jellegét és jelenlegi tejelőképességét figyelembe véve, úgy gondoljuk, hogy nem is lehet tenyészcél az ikerellések számának növelése. A 108 bárány átlagos születéskori testtömege 4.22 kg volt, viszont az első 15 bárány csak 3.69 kg-os átlaggal látta meg a napvilágot. Ez valószínűleg annak tudható be, hogy december folyamán még nem kaptak abrak kiegészítést a juhok, így a korábban született bárányok testtömegén még nem volt észlelhető az anyák extra takarmányadagja. Érdemes megjegyezni ezt az információt, mert a későbbiekben még jelentősége lesz. Érdekességképpen még megemlítem, hogy a legkisebb bárány 2.3 kg-mal született, míg a legnagyobb 5.8 kg volt. Nehéz ellés ebben az évben nem volt és az ellést követő egy napon belüli bárányelhullás sem.

 

A tíz napos korban megejtett méréseken összesen 99 bárány vett részt (különböző okokból kifolyólag kilenc báránynak elmaradt a mérése), átlagos testtömegük pedig 6.92 kg volt. Ez 267 g-os átlagos napi növekedést jelent. A rekordteljesítmény a 390 g-os napi növekedés volt. Ezt az értéket három bárány-anyajuh páros tudta hozni. Már itt feltűnt nekünk egy érdekes összefüggés, amit később matematikai úton is ellenőriztünk: a nagyobb testtömeggel született bárányok általában nagyobb növekedési erélyt is mutatnak. A korreláció a születési testtömeg és az első tíz nap növekedése között R=0.358, ami nem egy nagyon erős korreláció, de mégiscsak pozitív érték, és ebből egyértelműen az következik, hogy érdemes a bárányok nagyobb születéskori tesstömegére törekedni, akár szelekcióval, akár a juhok korai abrakolásával. Arról nem is beszélve, hogy ugyanez a korreláció R=0.840 ha a születési testtömeget nem a növekedés mértékéhez, hanem a 10 napos testtömeghez viszonyítjuk.

 

 

A 30 napos kori méréseken már csak 90 bárány vett részt. Ennek továbbra sem az elhullás volt a fő oka, hiszen a 108 bárányból összesen négy pusztult el az első 60 nap során, hanem a korai legelőre hajtás, meg az ikerbárányok elajándékozása. A 30 napos korban mért átlagos testtömeg 11.10 kg volt, ami a születéstől számolva már csak napi 228 g-os átlagos növekedést jelent, sőt, ha csak a tízedik és harmincadik nap közötti növekedésre számolunk átlagot, akkor 208 g az eredmény. Ez egy nagyon komoly visszaesés az első tíz nap 267 g-os átlagához képest. Ebben a periódusban a rekord teljesítmény is csak 310 g/nap, ami szintén jelentősen elmarad az eső tíz nap 390 g-os növekedéséhez képest. Ennek az oka számomra nem egyértelmű, de valószínűleg a juhok laktációs görbéjének korai hanyatlásában keresendő a magyarázat, illetve a föcstej extra tápértékének megszűnése is minden bizonnyal közrejátszik.

Bár szakirodalmat meglepően keveset találtam ebben a témában, nagyjából úgy tűnik, hogy három liter anyatejből tud 1 kg növekedést felmutatni a bárány. Ennek fényében  a 228 g-os átlagos  növekedéssel számolva kijelenthetjük, hogy egy átlagos fekete berke anyajuh 0.7 l tejet termel naponta a laktációja első 30 napjában, és a rekorder, 30 nap alatt 9.7 kg-ot növekedő bárány anyja sem termelt többet napi 1 l-nél. Ha figyelembe vesszük a föcstej extra tápértékét, akkor ez az szám még kisebb.

 

 

Érdekes módon a születéskori testtömeg és az első 30 nap alatti növekedés közötti korreláció R=0.395, erősebb összefüggést mutat, mint ugyanez az érték az eső 10 napra számolva. Kicsi ugyan a különbség, ami akár a véletlennek, vagy a kis mintaméretnek is betudható, de elképzelhető egy olyan magyarázat is, miszerint a nagyobb, erősebb bárány jobban ki tudja szopni az anyja emlőit, íly módon katalizálva a tejtermelést és megakadályozza a laktációs görbe korai hanyatlását.

Végeztünk ugyan még köztes méréseket is, de úgy gondolom, hogy számunkra jelentőséggel már csak a 60 napos korban végzett mérések bírnak. Ekkorra már csak 77 bárányt mértünk, a tenyésztés számára nagyobb jelentőséggel bíró egyedeket, az átlagos testtömegük pedig 17.04 kg volt. Ez a születésüktől számítva 213 g napi növekedést jelent, 30 napos koruktól számítva pedig csak 198 g-ot. Tehát további csökkenés figyelhető meg a napi átlagos súlygyarapodásban annak ellenére, hogy ebben a periódusban a bárányok már rendszeresen ettek szálas takarmányt és kisebb mennyiségű kukoricához is hozzájutottak. Ez tovább erősíti azt a megfigyelést, hogy a juhok laktációs görbéje igen korán és igen erősen hanyatlásnak indul, annak ellenére, hogy a takarmány sem minőségileg, sem mennyiségileg nem csökkent.

 

 

Az előzőekben már említettem, hogy a születéskori testtömegnek meglepően nagy jelentősége van. A 60 napos testtömeg és a születéskori testtömeg között R=0.593, ami még mindig egy közepesen erős összefüggés, és azt jelzi, hogy nem szabad elhanyagolni a születéskori testtömeget. Ugyanez a 60 nap növekedésére számítva, tehát semlegesítve a nagyobb születéskori testtömeg adta matematikai előnyt, R=0.387 ami szinte tökéletesen  megegyezik a 30 napos korban számolt értékkel.

60 napos korban a legnagyobb testtömeggel egy kosbárányt mérlegeltünk, amely 23.3 kg volt. Születéskori testtömege 5.2 kg volt, tehát az ő 60 napra számolt napi súlygyarapodása 301 g volt. Úgy gondolom, hogy ez már egy kifejezetten jó számadat és intenzív takarmányozással akár tövább is lehetne növelni. Személyes célom, hogy ez a teljesítmény néhány even belül ne a fajta csúcsteljesítménye, hanem az átlaga legyen. Jelenleg ezzel a teljesítménnyel 52%-kal haladta meg a populáció átlagát, a leggyengébben tejesítő bárány (10.1 kg) pedig 48%-kal múlta alul az átlagot, ami igen nagy szórást jelez, de számunkra jó hír, mert egy ilyen heterogén teljesítményt nyújtó populációban sokkal látványosabb eredményekre képes a szelekció, mint egy homogén, stabil állományban. Bízom benne, hogy a jövő évi számadatokon már látszani fog a fejlődés.