2022. július 29., péntek

A 2021-2022-es ellési szezon számokban

         Előző írásomban részletesen tárgyaltam a 2020-2021-es fekete berke bárányok növekedési adataival kapcsolatos tapasztalataimat, valamint az ezen számok alapján levont következtetéseimet az anyajuhok tejtermelésére vonatkozóan. Ebben a cikkben ugyanazon kritériumok alapján elemzem a 2021-2022-es szezont, kitérve a két év között tapasztalható különbségekre is. 

Az idén január és április között 73 anyajuhom ellett, ebből három ikerellés volt, a többi egyes. Ez 104%-os szaporaságot jelent, ami nem különbözik jelentősen a tavalyi  106%-tól. Ezen lehetne javítani tudatos szelekcióval, vagy akár flushing-gal is (a fedeztetés előtt néhány hétig abrak etetésével, vagy jobb legelőkre való hajtással), de a vidékünkön gyakorlatban lévő extenzív, vagy félintenzív takarmányozás mellett, valamint figyelembe véve, hogy a bárányok továbbra is Húsvétkor értékesíthetőek a legjobban, az egy bárányos ellés előnyösebbnek tűnik. 

 


Az ellések az idén is különösebb gond nélkül, minimális emberi segítséggel zajlottak le, mindössze egy bárány nem volt életképes, ez valószínűleg már a szűlőcsatornában elpusztult. A többi 75 viszont sikeresen vette a kezdeti akadályokat, ami részben a jó anyai tulajdonságoknak köszönhető, részben meg a bárányok természetes ellenálló képességének. Az átlagos születéskori testtömeg 4.30 kg volt, ami minimális előrelépést jelent a tavalyi 4.22 kg-hoz képest, de valószínűleg nagyrészt annak tudható be, hogy a juhok már novembertől kezdődően kaptak abrak kiegészítést, így az ellési szezonnak egy picit jobb kondícióban fogtak neki. Az idén a legnagyobb bárány 5.8 kg-mal látott napvilágot, a legkisebb meg 1.7 kg volt, de parányi méretei ellenére életképes volt és két hónapos korára már egészen megközelítette a többiek átlagos testtömegét.

A tíz napos kori mérések átlaga 7.48 kg volt, ami már egy jelentősebb előrelépés a tavalyi 6.92 kg-hoz képest. Ez egyrészt az anyajuhok már említett jobb induló kondíciójának tudható be, másrészt reményeim szerint az elvégzett szelekció is érezteti a hatását. Tavaly ősszel elengedtem 20 kevésbé jól teljesítő juhomat és saját tenyésztésű jerkék léptek a helyükbe, amelyek már magukkal hozták az elmúlt évek szelekciós hatását is. Napi szintre lebontva, az idén átlagosan 318 grammot nőtt egy bárány élete első tíz napjában, ami 51 grammal több a tavaly mért értéknél. Egy ilyen mértékű éves előrelépés egyértelműen nem fenntartható, de mindenképp ígéretes kezdet. Az átlag megemelkedése mellett a csúcsérték is nőtt; míg tavaly a rekorder bárány napi 390 grammot nőtt, addig az idén 420 g volt a rekord. Ez napi 30 grammos előrelépést jelent, ami viszont elmarad az átlag 50 grammos javulásától, ez pedig már kicsiben ugyan, de arra utal, amit amúgy is sejteni lehetett: a szelekcióval csökkenni fog a szórás, a fajtaátlag emelkedik, de fejlődés üteme idővel csökkenni fog. Erről később még bővebben írok.

 


30 napos korukra a bárányok átlagos testtömege 12.51 kg lett, ami 1.41 kg-os javulást jelent a tavalyi 11.10 kg-os értékhez képest. Részletesebben lebontva, ebben a periódusban a bárányok átlagosan 251.5 grammot növekedtek, ami továbbra is jelentős különbség a tavalyi 208 grammos számadathoz képest. A rekord növekedést egy suta kosbárány hozta 360 grammos napi átlaggal.  Amint a fenti számokból kitűnik, az idén is egyértelműen csökkent a bárányok növekedési üteme az első tíz nap elteltével. Továbbra is kérdés viszont, hogy ezt a jelenséget a föcstej extra tápértéke, vagy pedig a korán  hanyatlásnak induló laktációs görbe magyarázza inkább. Erre a 60 napos korban mért testtömeg talán segít választ adni.

Az idén 60 napos korukban a bárányok átlagos testtömege 19.25 kg. Tavaly ugyanez az adat 17.04 kg volt, tehát itt már 2.21 kg-os előrelépést könyvelhettünk el. Napi szintre lebontva ebben a periódusban a súlygyarapodás 225 g/nap volt, szemben a tavalyi 198 grammos értékkel, ami 27 g különbséget jelent. Megfigyelhetjük, hogy míg az első tíz napban napi 50 grammal múltuk felül a tavalyi átlagot és a második mérési intervallumban 43.5 grammal, addig az utolsó szakaszban már csak 27 grammal. Ez szépen mutatja, hogy az első napokban, hónapban nagyon nagy jelentősége van az anyajuhok kondíciójának és tejtermelő képességének, és bár ezt követően sem elhanyagolható a hatása, de hosszú távon már fontosabb a bárányok takarmányfelvevő képessége és apránként közelíteni kezdenek a növekedési számok a tavalyi értékekhez. A takarmányfelvevő és takarmányértékesítő jellemzők esetében sokkal lassabban lehet fejlődést felmutatni, mint a tejtermelésben, ezért érthető, hogy az utolsó mérlegelési intervallumban az idei bárányok teljesítménye már nem különbözik jelentősen a tavalyiakétól.

 


         

A teljes 60 napos periódusra számítva az idén az átagos napi testtömeg növekedés 249 g, tavaly ez a szám 213 g volt, a fejlődés tehát 36 g/nap. Az idei rekorder 4.7 kg-mal született és 24.8 kg-os volt a 60 napos méréskor. Ez napi 335 grammos növekedést jelent. A tavalyi rekorder 301 grammot tudott felmutatni. Akkor úgy fogalmaztam, hogy jó lenne elérni, hogy ez a 300 g/nap körüli érték legyen a fajta átlaga. Ha azt nézzük, hogy az idén 36 grammot javítottunk az átlagon, akkor két éven múlva elérhető lenne ez az érték, de valószínűleg ebben a különbségben benne van az anyajuhok jobb kiinduló kondíciója is. Ezt figyelembe véve, meg ismerve azt a törvényszerűséget, hogy a szórás csökkenésével a genetikai előrelépés lehetősége is kisebb lesz, minden bizonnyal lassulni fog a fejlődés tempója, de az elvitathatatlan, hogy ez egy bíztató év volt.

 


 

Itt szúrnék be még egy számomra érdekes számadatot. Az idén a legjobban fejlődő bárány növekedése (335 g) 34.5%-kal haladta meg az átlagot (249 g), a leggyengébb teljesítményt nyújtó (176 g) pedig 29.3%-kal múlta alul azt. Tavaly ugyanezek a számadatok 41.3% és 51.2% (301 g, 213 g és 106 g). Itt is megfigyelhető, hogy kisebb lett a szórás, egyre homogénebb teljesítményt nyújt az állomány. Hogy ezt még érzékletesebben szemléltessem, készítettem egy grafikont, amin összehasonlítottam a 2021-es és 2022-es évekből származó mérési adatokat. Szépen látható, hogy az idei görbék magasabbra hágnak, ami a szórás csökkenését, azaz a fajtaátlag kiegyenlítődését mutatja, és az is nyilvánvaló, hogy a görbék jobbra tolódtak el, tehát az átlagos testtömeg növekedett.

 


 
 

Tavaly elég sokat foglalkoztam a születéskori testtömeg és a növekedés közti pozitív korrelációval. Az idén nem merülök el ennyire a részletekben, csak néhány számadattal próbálom meg alátámasztani a tavalyi állításomat. A születéskori testtömeg és a 10 napos testtömeg között az idén még erősebbnek bizonyult a korreláció: R=0.898, mint tavaly (R=0.840). 60 napos korra ez a korreláció érthető módon gyengült, de még mindig nem elhanyagolható: R=0.565. Tavaly ez az érték R=0.593 volt. Ebben a korrelációban nyilván az is benne van, hogy a jobb kondícióban lévő anyajuhok nagyobb bárányt hoznak a világra és tejük is több van, ezért jó lenne az anyák testtömegét is figyelembe venni a számításoknál, de meggyőződésem, hogy a bárány születéskori testtömege egymagában is fontos tényező, és egyébként sincs tökéletes korrelációban az anya testtömegével, kondíciójával. Ezt amúgy megint csak érdekes lenne mérni, kiszámítani, ha lenne rá lehetőség.

Ha a növekedés mennyiségét viszonyítom a születéskori testtömeghez, akkor a korreláció érthető módon gyengébb (R=0.402) tíz napos korban. Még kevésbé számottevő, de még mindig észlelhető (R=0.338) 60 napos korban, tehát továbbra is érdemes a nagyobb születéskori testtömegre törekedni.

 


 

        Végezetül visszatérnék egy elvarratlan szálhoz. Tavalyhoz hasonlóan az idén is a 0-10 napos mérési periódusban nőttek a legtöbbet a bárányok, amiben a föcstejnek is minden bizonnyal megvan a maga érdeme, de mivel a 10-30 napos periódusban már nincs föcstej és mégis jobban növekednek a bárányok, mint a 30-60 napos periódusban, amikor pedig már szálas takarmányt, meg abrakot is fogyasztanak, bizton kijelenthetjük, hogy a juhok laktációs görbéje rögtön az első napokat követve hanyatlani kezd. A dolog pikantériája, hogy miután erre a nagy következtetésre jutottam, eszembe jutott, hogy nézzem meg, mit ír a szakírodalom erről a témáról, és láss csodát, épp ilyen görbék láthatóak minden más fajta mellett is. Erre mondják vidéken, hogy felfedeztem a tyúkszarban a fehéret... Ugyanakkor némi további böngészés után találtam egy olyan laktációs görbét is, melyben a kelet-fríz juhoknak egészen a 40-50-edik napig nő a tejmennyisége (lásd az alábbi ábrát). Ezek szerint genetikailag lehetséges egy ilyen teljesítmény és a lehetőségeinkhez mérten érdemes lehet ez irányba is szelektálni. Összegezve a dolgokat, bőven van még fejlődési lehetőség, tettrekészen várjuk a következő tenyészszezont!