Bár első ránézésre egyszerűnek tűnik a válasz, valójában
rengeteg félreértés övezi a témát. Egyesek a suffolk, vagy carabaș
szerű, fekete fejű és lábú, de fehér gyapjú juhokra gondolnak
a kifejezés hallatán, mások értik, hogy miről beszélek, de azt mondják, hogy az
nem fekete berke, hanem veres berke, és végül van a harmadik kategória, akik
egyáltalán semmire sem gondolnak, csak néznek csodálkozva.
|
Frissen megnyírt fekete berke diszke (jerke) |
Számomra a második kategória a legszimpatikusabb. Ők
tudják, hogy arról a Hargita és Kovászna megyében őshonos cigája típusú juhról
beszélek, amely kökényfeketének születik, az idő múlásának és a napfény áldásos
tevékenységének köszönhetően azonban a gyapjúszálak megfakulnak és kávébarnától
a vörössig terjedő árnyalatok valamelyikét öltik magukra. A fej és a lábak
azonban mindvégig feketék maradnak, akárcsak a gyapjú töve, így a juhnyírást
követően megint csak visszakapjuk a fekete berkénket. Ez alól kivételt képeznek
azok a juhok, amelyek őszülni kezdenek, így a fekete gyapjúszálak között
megjelennek a fehér szálak is, de ez már egy másik történet. Őseink csakugyan -
a legelőn mutatott színükből kiindulva - többnyire veres berkének hívták ezeket
a juhokat, de azt tapasztaltam, hogy ez a kifejezés rengeteg félreértést
eredményez, mivel elsőre majd’
mindenki a vörös pofájú berkékre, más néven a kovásznai cigájára
gondol.
|
Vörös pofájú és fekete berke összehasonlítása |
|
Fekete gyapjú vs fehér gyapjú |
|
Napszítta és őszülő juh még élénk fekete bárányával |
Tovább bonyolítja a dolgot, hogy a vörös pofájú berkére
gondolni sem olyan nagy tévedés, hiszen ha alaposan körüljárjuk a témát, és
megfigyeljük az állatok küllemét, akkor kiderül, hogy tulajdonképpen egyazon
fajta két külön színváltozatáról van szó, melyeket hosszú idők óta együtt
tenyésztenek. Sőt, mi több, egymás nélkül nem is nagyon létezhetetett a két
fajta, hiszen a régen oly népszerű szürke posztóruhákat a kétféle gyapjú
különböző arányú keverékéből készítették. Ma már nem készítik sehogy, többek
között ezért is kellett nekifognom a blog írásának.
|
Fekete berbécsbárány a vörös pofájúak között |
|
Erősen megvörösödött fekete juh egy vegyes nyájban |
|
Megvörösödött fekete juhok |
|
Szürke posztónadrág két féle gyapjúból |
Most, hogy nagy vonalakban tisztáztuk, hogy mire is gondolok,
amikor a fekete berkére gondolok, megpróbálom részleteiben is leírni a fajta/színváltozat származását
illetve küllemét. Sajnos a származását tekintve nagyon kevés és többnyire
egymásnak ellentmondó adat áll a rendelkezésünkre, s ezen már csak egy alapos
genetikai vizsgálat segíthet. Ami azonban egyértelműnek tűnik az az, hogy a
fajta ősei keletről jöttek (feltehetőleg nem önszántukból), valószínűleg délről
megkerülve a Fekete tengert, majd a Kárpát-medencében és környékén egymástól
többé-kevésbé elkülönülő populációkat hoztak létre, melyekből később
létrejöttek a jelenleg ismert cigája fajták. A Keleti-Kárpátok dél-nyugati
vonulatai között, főként Kovászna és Hargita megye területén egy vörös pofájú,
fehér gyapjú, kis testű változat honosodott meg, amelyek között mindig
fellelhető volt a fekete berke is. Érdekesség, hogy Tádzsikisztán híres
juhfajtája, a Gissar épp abban a két színváltozatban található meg (vörös és
fekete), mint a Kovásznai cigája.
|
Fekete Gissar kosok Tádzsikisztánban Fotó: Latifi Latif |
|
Vörös pofájú Gissar kosok Fotó: Latifi Latif |
|
Vegyes színű Gissar nyáj Fotó: Latifi Latif |
A fekete berke külleméről röviden csak annyit, hogy a
hegyvidéki viszonyokhoz (hideg, sok csapadék, gyenge minőségű legelők) jól
alkamazkodott, kis testű, rövid lábú, de zömök, erőteljes fajta típusát
képviseli. A kosok marmagassága 60-65 cm, a juhoké 55-60 cm. A kifejlett kosok
testtömege 65-80 kg, az anyáké 45-60 kg. A kosok régen erős, sötétszürke,
csigás szarvat viseltek, de napjainkban, ha elvétve látunk is fekete kost, az is
többnyire suta. A juhok általában suták, de előfordulnak sarlószarvú egyedek
is. Pofájuk kissé megnyúlt, gyapjú nélküli, a kosoknak erőteljes kosorrúk van,
de az anyáknál is előfordulhat enyhe kosorr. A homlok gyapjúval gyéren fedett,
a fülek kicsik, élénkek. A nyak vékony, meglehetősen hosszú. A törzs mély,
fokozatosan kiszélesedő. A hát egyenes, kissé izomszegény, a far csapott. A
lábak szárazak, akárcsak ez a leírás, szűk állásúak, a lábszárak erőteljesek,
szőrrel fedettek. A körmök kemények, feketék, a büdös sántasággal szemben
ellenállóak.
Ősi típusú állatokra jellemzően járásuk biztos, kitartó,
legelés közben folyamatosan mozgásban vannak. Képesek naponta több tíz
kilométert is bejárni a szegényes füvű havasi legelőkön, élelem után kutatva.
Nagyon erős a nyájszellemük, társaiktól nem maradnak el. Vérmérsékletük élénk,
figyelmes, ugyanakkor könnnyen hozzászoknak az emberhez, jól kezelhetőek.
|
Nyájszellem egy vörös pofájú berke állományban |
Hasonlóképpen a fajta teljesítménye is ősi jellegre utal:
A juhok átlagos
tejhozama 60-80 liter, 6-7%-os zsír-, valamint 6%-os fehérjetartalommal. A hagyományoknak megfelelően a laktáció első
harmada a bárányokat illeti és csak azt követően, a legelőkre történő
kihajtással egyidőben kezdik el fejni a juhokat. A tejből egyszerű, rövid
érlelésű sajt készül, melyet frissen fogyasztanak, vagy túróvá gyúrnak el. A
tőgyforma és a kis mennyiségű tej miatt a fajta gépi fejésre kevéssé alkalmas.
A bárányok napi súlygyarapodása 180-220
g, ami napjaink hiperintenzív állattenyésztésében édeskevés, viszont cserébe
nagyon jó minőségű, erőteljes ízű húsuk van.
A fentiekből tisztán kiviláglik, hogy a fekete berke egy minden
szempontbó elavult fajta
még elavultabb színváltozata, így nem meglepő, hogy megmentésre szorul. Ugyanakkor
felmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért is kellene egy ilyen divatjamúlt állományt
megmenteni, fenntartani? A következő fejezetben megpróbálok erre a kérdésre is
választ adni.
Örülök, hogy valaki észrevette, hogy ilyen is van, lévén, hogy a tenyésztésbe egyáltalán nem lehet bevonni a teljesen fekete cigáját, pedig más fajtában egyáltalán nem található meg ez a szín (leszámítva ugye a fekete rackát, de az teljesen más).
VálaszTörlésViszont annak nem örülök, hogy mindenki külön néven és külön fajtaként akarja kezelni ezeket a színváltozatokat.. Cigája. Sárga cigája. Fekete cigája. Mert ezek bizony cigáják.
Két "normál" cigájának lehet sárga és teljesen fekete báránya is. De lehet szelektálással rögzíteni ezt a színt, de attól még cigája marad. Ez megy most a sárgafejű berkével is, meg az ún. """""kecskeméti sárgával""""" is. Cigája. A hülye is lássa, hogy az.
ÜDv! Érdeklődnék milyen ismeretei vannak erről a kecskeméti sárgáról? Hallottam már róla és szeretném a tudásom bővíteni. Köszönöm!
Törlés