Színgenetika

Már nagyon régóta tervezem, hogy írok a fekete szín öröklésmenetéről, de tekintve a téma komplexitását és elvontságát, valamint a rendelkezésünkre álló adatok hiányosságát, nem igazán tudtam eldönteni, hogy melyik irányból közelítsem meg  a dolgot, és ezért folyton elodáztam a cikk megírását. Az előző bejegyzésben azonban a hebridai juh kapcsán merült fel egy olyan -számomra nagyon érdekes - gondolat, mely szerint ennek a fajtának a feketesége másként öröklődik, mint a többi nyugat-európai fekete fajtáé, és inkább a közel-keleti fekete juhok színének öröklésmenetére hasonlít. Ebből az információból kiindulva nyomoztam egy kicsit és az előkerülő adatok olyan meglepőek és izgalmasak voltak, hogy halaszthatatlanul le kellett írnom őket.

Gregor Mendel, a genetika atyja

  

A színek öröklésmenetének megértéséhez elengedhetetlenül szükséges a mendeli genetika alapjainak ismerete, de ennek leírása igencsak hosszas lenne, és amúgy is könnyen hozzáférhető információkról van szó, úgyhogy én ettől most eltekintek. Akit érdekel a téma és szeretné egy kicsit elmélyíteni az ismereteit, az könnyen megteheti, csak egyszerűen rá kell keresnie Mendel törvényeire.

A juhok színgenetikáját a húszadik század elején kezdték komolyabban tanulmányozni, majd időnként újra felkapták a témát, de összefüggő, mindent átfogó munkát taláni igencsak nehéz feladat volt. Vannak akik az északi, rövid farkú fajtákat tanyulmányozták, mások a zsírfarkú juhokat, megint mások az olyan afrikai, gyapjú nélküli juhokat, mint amilyen a damara; a legkevesebb információt érdekes módon épp Nyugat-, és Közép-Európa juhairól lehet találni. És a legnagyobb probléma az, hogy ezeknek az információknak jó része kérdőjeles, vagy egymásnak ellentmondó. Hogy csak néhány példát mondjak, egy olyan világfajtának, mint a suffolk, továbbra sem tisztázott a színének az öröklémsenete. Többen, több féle allélt is feltételeztek különböző lokuszokon, de bizonyítva még semmi sincs. Hasonló dilemma övezi a vöröstől a fehérig terjedő különböző színárnyalatok kapcsolatát is.

Na, de térjünk át arra, amit biztosan lehet tudni: a COGNOSAG (Committee on Genetic Nomenclature of Sheep and Goats) jelenleg 11 olyan lokuszt tart nyilván, amely befolyásolhatja a juh színét. Minket ezekből csak kettő érdekel igazán, a többi kilenc lokuszon a vad, eredeti alléllal számolhatunk, mégpedig homozigóta formában, így ezek nem okozhatnak változást,meglepetést a berke juhaink színvilágában.A számunkra fontos két lokusz az A (agouti) és az E (extension) nevet viselik, és ezeket az alábbiakban részletesebben is ismertetem.

Az A lokusz a színanyag, azaz a fekete eumelanin és a vörös feomelanin elraktározásáért, valamint ezeknek az arányáért és mennyiségéért felelős. Hasonló funkcióval rendelkező agouti lokuszt már nagyon sok emlősállatban találtak, és rendre ez bizonyult a legkomplexebbnek a színért felelős lokuszok közül. A házinyulaknak például öt különböző allél áll a rendelkezésükre az A okuszon, de a juhoknál ennél is sokkal bonyolultabb a helyzet, hiszen az ők esetükben már legalább 16 különböző allélt véltek felfedezni a genetikusok. Szerencsére mi ezekből csak kettővel kell kalkuláljunk, a legdominánsabb AWt jelzésűvel, valamint az összes közül a leginkább recesszív Aa változattal.

Az AWt allél a white/tan (fehér/cser) rövidítése és a pigmentanyag lerakodásának korlátozásában van szerepe. Dominánsan öröklődik, így bármilyen allél társaságában ki tudja fejteni hatását. Teljes egészében megakadályozza az eumelanin, azaz a fekete pigment termelődését és a feomelanint is csak a pofára és a lábszárakra korlátozza, így a végeredmény egy fehér gyapjú, vörös pofájú juh lesz, épp olyan, mint a mi berke juhunk. Ugyanakkor következetes szelekcióval, a kis hatású gének segítségével a feomelanin termelését is korlátozni, vagy épp fordítva, fokozni lehet; íly módon jöttek létre az olyan világos, vagy akár fehér pofájú fajták, mint a charollais, meg a romney, és az olyan intenzíven vörös pofájú fajták, mint a solognote, a coburgi rókajuh, vagy a tunis juh.

Charollais

Romney

Solognote

Coburgi rókajuh

Amerikai tunis bárányok

Ezzel kapcsolatban van egy személyes észrevételem is. Az AWt ugyan tényleg megakadályozza fekete pigment termelődését, de vannak esetek, amikor nem végez tökéletes munkát. Ilyenkor a fehér állatok testén kisebb, vagy nagyobb fekete folt jöhet létre, amely aztán életük végéig megmarad. Ezt az egyéni jegyet a Kászonokban például kifejezetten szeretik, értékesebbnek tartják az ilyen egyedeket, ezért is javaslom az ilyen jellegű eumelanin foltoknak a megnevezésére a kászoni jegy kifejezést. 

Kászoni jegy egy nőstény bárány szemöldökén

Kászoni jegy egy öt éves kos szűgyén

Visszatérve az A lokuszunk legrecesszívebb alléljához, az Aa-hoz, ez tökéletesen az ellentéte az AWt-nek, hiszen csak az eumelanin termelődését engedi, azt viszont a test teljes felületén, így a végeredmény egy kökényfekete bárány lesz. Természetesen, recesszív allélként csak homozigóta formában (AaAa) tudja kifejteni a hatását, egy AWtAa allélpárral rendelkező juh mindig vörös pofájú, és fehér gyapjú lesz, viszont fekete hordozóként, fekete, vagy szintén fekete hordozó kostól lehet majd fekete báránya.

Az E (extension) lokusz az eumelanin eloszlását és mennyiségét szabályozza, és eddig a juhoknál mindössze két allélját sikerült kimutatni. Ezek a domináns feketeként is ismert ED és a vad változatban is megtalálható, eredeti allél, az E+. Ez utóbbi recesszív lévén csak homozigóta állapotban (E+E+) tudja kifejteni a hatását, ami igazából csak abból áll, hogy hagyja érvényesülni az A lokuszokon lévő géneket, tehát igazából semmilyen befolyással nincs a juh színének végeredményére. Ezzel szemben az ED egy nagy hatású, episztatikus allél, minden mástól függetlenül ki tudja fejteni a hatását és egy teljesen fekete bárányt eredményez. Teljesen elnyomja az A lokuszon található gént, így egy domináns fehér (AWt) alléllal rendelkező juh is fekete lesz az ED jelenlétében.

Egeres példa episztázisra

Amint az a fentiekből is kiviláglik, két féle képpen is kaphatunk fekete juhot. Az egyik a domináns fekete, amelynél elég egyetlen ED allél ahhoz, hogy minden más géntől függetlenül kifejtse hatását (A_A_EDE_), a másik pedig a recesszív fekete, amely csak homozigóta állapotban, és csak az E+E+ allélpár jelenlétében tud érvényre jutni, a génképlete tehát AaAaE+E+. Nyilvánvaló, hogy domináns fekete juhokat sokkal könnyeb kitenyészteni, hiszen egyeten allél bevitele is meghozza a kívánt eredményt, míg a recesszív fekete esetében négy allélnak kell egyszerre, egy helyen összejönnie. Viszont míg a domináns fekete, recesszív alléljainak köszönhetően rendre dobhat ki más színű egyedeket is, addig két recesszív fekete juh keresztezéséből mindig csak fekete bárány születhetik, lévén mindkét általunk vizsgált lokuszon homozigóta recesszív allélpár.

A nagy kérdés az, hogy a fekete berkénk domináns, vagy recesszív fekete? Ahhoz, hogy ezt a kérdést tisztázhassuk, előbb felsorolnám azt, amit a szakirodalomból sikerült kihámoznom. Úgy tűnik, hogy a legtöbb keleti fajta, köztük a karakül, a román curkán és a bulgár karnobat a domináns fekete (ED) alléllal rendelkezik. A gissar-ról sajnos nem sikerült ilyen irányú információt találnom, viszont érdekes módon a nyugat-európai black welsh mountain és a portugálok fekete merinója is dominánsan örökíti a fekete színt. Ez különösen annak a fényében izgalmas, hogy az összes többi nyugat-európai fekete fajta, mint a Jura hegyi juh, a noire du Velay, vagy akár a fekete romney, mind-mind recesszív fekete. A ősi típusú hebridai juh kapcsán merült még fel, hogy a keleti fajtákhoz hasonlóan dominánsan örökíti a fekete színt, amint azt az előző írásban jeleztem is, és amely információ tulajdonképpen az egész nyomozás mozgatórugója volt, de alaposabban utánajárva a témának kiderült, hogy valamikor a hebridai juhok egy része black welsh mountain-nal volt keresztezve és csak ezek az egyedek rendelkeztek a domináns ED alléllal. Az ősi, tiszta vérben tenyésztett hebridaiak mind recesszív feketék.

Mindezek ismeretében rátérhetünk a fekete berkére. Conțescu már 1939-ben jelezte, hogy a fekete cigáják - tehát tulajdonképpen a mi berkéink - recesszíven örökítik a színüket, és ezt később a juhos témában szaktekintélynek számító Condrea Drăgănescu is megerősítette. Ez első hallásra igencsak meglepő, hiszen elvileg egy keleti származású fajtáról van szó, melynek minden szomszédos fajtája, köztük a cigájára megszólalásig hasonlító karnobat is dominánsan örökíti a fekete színét. Tavaly nekem négy fekete juhom ellett, mind vörös pofájú kosoktól, és a négyből háromnak fekete bárány lett. Természetesen ez egy nagyon kicsi minta volt, amiből nem lehetett komoly következtetéseket levonni, de a 75%-os fekete termés mégis azt sugallta, hogy domináns öröklődésről van szó. Az idén azonban, szintén vörös pofájú kosoktól 20 fekete juhtól csak hat fekete bárány született, ami már sokkal inkább emlékeztet a recesszív öröklődéstől elvárt számadatokra. Továbbá tavaly egy vörös pofájú juhom is fekete bárányt ellett, ami csak a recesszív Aa alléllal magyarázható (AWtAaE+E+ x AWtAaE+E+ = AaAaE+E+).

Összegezve a dolgokat, úgy tűnik, hogy a fekete berke tényleg recesszíven örökíti a színét, ugyanakkor elképzelhető, hogy a múltban a curkánnal történő cseppvérkeresztezés során a domináns fekete allél is megjelent az állományban. Ez esetben a fekete színt dominánsan örökítő egyedek keveréknek tekintendők és igyekeznünk kell kiszelektálni őket. A kérdések azonban továbbra is adottak: miért van az, hogy egy elvileg keletről származó fajta színgenetikai szempontból a nyugat-európai fajtákkal mutat rokonságot? Vajon az ősi cigája típusban eredetileg nem volt fekete színváltozat és csak a nyugati fajtákkal történő keresztezések után jelent meg a fekete szín az álományban?  Vagy a cigája nem is keleti származású, hanem igaz lehet Drăgănescu azon hipotézise, miszerint a cigáják őseit a római légiók hozták a Kárpát-medencébe Spanyolország területéről? És mi a helyzet Drăgănescu azon kijelentésével, miszerint a karnobat nem a cigáják rokona, hanem a cikta juhoké, és a nagyon hosszú izoláció tette a cigájákkal hasonlatossá? A szintén keletről származtatott ősi magyar fajta, a hortobágyi racka domináns vagy recesszív fekete? Vajon ők milyen rokonságban állnak a cigájákkal? Ezek mind olyan kérdések, amelyekre csak egy alapos genetikai vizsgálat deríthet fényt. Bízzunk benne, hogy erre mielőbb sor kerül.