Miután
az előzőekben áttekintettük Ázsia és Európa kontinentális részének fekete
juhait, röviden bemutatnám a hatalmas juhos kultúrával rendelkező
Nagy-Brittania fekete fajtáit is. A szigetországokban egyre keresettebb a
fekete gyapjú, így érthető módon a fekete fajták, színváltozatok száma is folyamatosan
növekszik.
Kezdjük mindjárt egy - a mosolygós bárányairól elhíresült
fajtával - a southdown-nal, mely egy ősi brit juhfajta, de napjainkra az egész
világot meghódította. Két főbb típusa ismert: egy nagyobb testű, elsősorban
húshasznú változat, amely Új-Zélandon és Kaliforniában is sikeresen elterjedt,
valamint a már Amerikában kialakított, kis testű, kitűnő gyapjút adó és inkább
hobby állatként számon tartott Babydoll. A southdown juhok gyapjának
szálvastagsága 24-29 mikron közötti, amellyel már a merinók szintjét közelítik,
testtömegük pedig viszonylag tág határok között mozog: 60-80 kg-osak a juhok,
90-110 kg-osak a kosok. A fekete szín kezdetben csak elvétve jelenkezett a
fajtában, napjainkban azonban egyre gyakoribb, főként a Babydoll változatban.
|
Southdown kos |
|
Southdown növendékek |
|
Babydoll southdown jerkék |
|
Mosolygós southdown bárányok |
Egy számunkra is jelentőséggel bíró fajta a romney/romney marsh,
mely a kollektív gazdaságok idején előszeretettel volt használva különböző
nemesítés porgramokban. Nem meglepő módon ezek a programok rendre kudarcot
vallottak, de valószínűleg a romney kosok itt-ott még hátrahagytak valamit a
génállományukból. A Kovászna megyében néha felfedezhető magas állású, gyapjas
hátsó lábú, gyapjas pofájú berkék például szinte biztosan romney ősökkel is rendelkeznek. A fajta
egyébként sokkal jobban honosult Új-Zélandon, ahol napjainkban is az egyik legnagyobb
számban tartott juh, mivel 5-10 kg-os éves gyapjúhozamra is képes, 30-40
mikronos szálvastagság mellett. A fekete változatát 1972-ben, Amerikában vették
törzskönyvbe először, azóta tudatosan is szelektálnak erre a színváltozatra is.
|
Gyapjas pofájú romney jerkék |
|
Fiatal romney kos |
|
Fekete és fehér romney |
Talán a legfeketébb a fekete juhok között a black welsh
mountain, azaz a walesi fekete hegyi juh. Ez a kis testű, élénk fajta látszólag
ellenáll a napfénynek is, gyapja egész évben fekete, fakulásra, vörösödésre
csak alig hajlamos. A fajta juhai suták, a kosoknak viszont csigás szarvuk van,
akárcsak a mi berkénknek. A walesi feketék létszáma mindössze 10.000 egyedre
tehető, de népszerűségük egyre növekszik, a különböző juhos kiállítások üde
színfoltjai.
|
Black welsh mountain kos és juh egy kiállításon |
|
Black welsh mountain kosok versenye |
|
Győztes black welsh mountain kos |
|
Black welsh mountain juh |
A balwen juh közeli rokona a walesi feketéknek, lényegi különbség
mindössze a homlokán lefutó fehér rajzolatban fedezhető fel, mely egyben a
zwartbleshez is hasonlatossá teszi. Ez utóbbi fajtával azonban nem áll
rokonságban, a nagy fokú hasonlóság mindössze a véletlen műve.
|
Balwen juh kosbárányával |
|
Balwen család |
|
Balwen nyáj |
A ryeland egyike a legősibb brit fajtáknak és nem
mellékesen Erzsébet királynő kedvenc fajtája is. Ennek ellenére a fajta
létszáma nem nagy, 1974-ben mindössze 980 regisztrált anyajuhot tartottak
számon, így a ryeland felkerült a ritka fajták listájára. A ryelandot elsősorban
mint húsfajtát tartják számon, a kosok sutaságuknak és viszonyag kis fejüknek
köszönhetően jól használhatóak a nehezen ellő fajták fedeztetésére. Az első
fekete egyedek Angliában jelentek meg, azóta a számuk fokozatosan növekedik.
|
Ryeland növendékek |
|
Ryeland kos |
|
Vemhes ryeland juh |
A lincoln a legnagyobb rámájú brit juhfajta (110-160 kg),
ennek ellenére az évszázadokra visszanyúló tenyésztése során mindig a
gyapjútermelését tartották elsődlegesnek. A lincoln juhok gyapja durva (40
mikron), viszont kifejezetten hosszú, a gyapjúszálak hossza elérheti a 40-45
cm-t is, mennyisége pedig már az anyajuhokon is elérheti az 5-9 kg-ot, a kosok
pedig értelemszerűen ennél is lényegesen több gyapjat termelnek. Az 1960-as
évekig mindent elkövettek, hogy kiküszöböljék a fajtából az időnként felbukkanó
fekete egyedeket, csak ezt követően fogott neki néhány tenyésztő a fekete
színváltozat tudatos tenyésztésének. A pontosság kedvéért azonban meg kell
jegyeznünk, hogy a lincoln gyapja nem egészen fekete, inkább ezüstös, amely egy
más genetikai hátteret sejtet.
|
Lincoln kos |
|
Lincoln portré |
|
Fehér színű lincolnok |
Az észak-ronaldsay-i juh egy igazán különleges, félvad
fajta, amely feltehetőleg évezredek óta elszigetelten él Skócia legészakibb
szigetén. A különösen mostoha körülményekhez olyan szinten sikerült adaptálódnia,
hogy szinte kizárólag hínáron él, és egészen elképesztő mennyiségű sót képes
tolerálni. Ennek a furcsa diétának azonban ára van, a fajta legnagyobb
példányai is alig haladják meg a 30 kg-ot. Az észak-ronaldsay-i juh több ősi
jellegű színváltozatban is megtalálható, köztük a feketében is, ezért
kerülhetett erre a listára.
|
Észak-ronaldsay-i juhok |
|
Észak-ronaldsay-i nyáj |
|
Észak-ronaldsay-i juhok a fókák társaságában |
Utolsó brit fajtaként a hebridai juhot mutatom be, amely
Skóciában jött létre, de származását tekintve a rövid farkú észak-európai
fajtacsoportba tartozik. Rövid farkával és gyakori négy szarvú egyedeivel a
juhok között igazi látványosságnak számít. Régen több színváltozatban is
megtalálható volt, napjainkra azonban csak a fekete változata maradt fenn. Genetikai
vizsgálatok alapján a fekete génje nem mutat rokonságot a többi európai fajta
hasonló génjével, viszont ugyanez a gén megtalálható több közel-keleti fajtában
is. Sajnos erről az érdekességről nem találtam több információt, pedig nagyon
izgalmas felfedezésnek találom. Jó lenne azt is megtudni, hogy a fekete berkénk
eumelanint termelő génje vajon a közel-keleti, vagy a nyugat-európai juhok
génjeivel mutat rokonságot. Meg egyáltalán mi a különbség a két típusú fekete
között?
|
Hebridai kosok |
|
Hebridai kos |
|
Hebridai juhok |
|
Klasszikus, csigás szarvú hebridai kos |
|
Még egy hebridai gyönyörűség... |
Nem egészen brit, inkább csak brit gyarmati juh a
Corridale, amelyet Ausztráliában tenyésztettek ki, és amely a romneyhoz
hasonlóan szintén részt vett a kollektív gazdaságok nemesítési programjaiban,
így elképzelhető, hogy kis mértékben még mindig jelen van némely berke
populációban. A fajtát merinó és lincoln juhok keresztezésével alakították ki,
gyapjú- és hústermelésben is jeleskedik. A juhok gyapjútermelése 4-8 kg között
mozog, 25-30 mikronos szálvastagság és 9-15 cm-es szálhosszúság mellett. A
kifejlett egyedek testtömege 80-120 kg körüli.
|
Corridale jerkék |
|
Corridale juh a kifakulást megakadályozó öltözékben |
|
Corridale a kiállításon |
|
Corridale gyapjú |
A világ körüli fekete juhos utunk végére az arapawat
hagytam, mely egy elvadult juhfajta és kizárólag az Új-Zélandhoz tartozó Arapawa
szigeten él. Az arapawa juhok 1867-ben kerülhettek a szigetre és azóta teljes
elszigeteltségben élnek. Feltehetőleg merinó juhoktól származnak, amit a kosok
hatalmas csigás szarva is tanusít. Az érdekes az, hogy a merinók között nagyon
ritka a fekete egyed, az arapawa viszont szinte kizárólag csak fekete színváltozatban
található meg. Talán a természetes szelekció a feketéknek kedvezett. Ugyancsak
a természetes szelekció furcsasága, hogy a kosok szarva hatalmas lett, a
szélességük meghaladhatja az egy métert is, ami kifejezetten attraktív trófeává
teszi őket a vadászok számára.
|
Arapawa trófea |
|
Hókás arapawa |
|
Egy különleges, sárga pofájú arapawa |
|
Arapawa juhok a vadonban, köztük egy ritka fehér példány |
Ez a hosszúra nyúlt áttekintő után, úgy gondolom, hogy
levonhatjuk a tanulságot, miszerint fekete juh szinte mindenhol van a világban,
ahol juhtenyésztés folyik, kezdve a legelmaradottabb vidékektől és a legősibb
fajtáktól, egészen Nyugat-Európa legmodernebb fajtáiig. A fekete gyapjú iránti
igény ugyan erőssen változó, de a történelem azt mutatja, hogy a kereslet sosem
szűnt meg iránta, újra meg újra divatossá válik. Ezért is nagyon fontos, hogy
megbecsüljük a mi tökéletesen adaptálódott fekete fajtánkat, mert nem lehet
tudni, hogy mikor lesz rá szükség nagyobb mennyiségben, létszámban is. Továbbá
nagyon érdekesnek és fontosnak tartom tisztázni, hogy honnan származnak a
berkéink, kikkel állnak közeli rokonságba és a fekete színért felelős génjük
hogyan működik, miként öröklődik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése